Bon soir, je suis Agnes - itt véget is ér a francia nyelv - vendégpost következik - "azasszony" szól/ír/jelentkezik.
Én már sokszor voltam munkaügyileg Párizsban. Imádom a francia nyelvet, Franciaországot, Párizst - frankofán vagyok.
Amikor megláttam a medált, azonnal Párizs ikonikus jelképét, az Eiffel-tornyot nevesítettem.
Most órákon át tudnék mesélni a fény városáról, de hátha lesz még alkalmam rá újabb medálok apropóján ...
Ha már végre ide jutottam és magamhoz ragadhattam a klaviatúrát, akkor elmondom, hogy az üvegékszer viselése roppant kellemes. Diszkréten illeszkedik a bőrhöz, simogatóan terpeszkedik, várja a viselő érintését.
Kedvenc Férjem üvegékszerei előtt nem viseltem rendszeresen női díszítő kellékeket, de őszintén mondom, velük sokkal nőiesebbnek érzem magam, mint nélkülük. Egyenesebb a tartás, emelt a fej, pocak behúzva, has be/mell ki.
Kedvenc Férjem üvegékszerei előtt nem viseltem rendszeresen női díszítő kellékeket, de őszintén mondom, velük sokkal nőiesebbnek érzem magam, mint nélkülük. Egyenesebb a tartás, emelt a fej, pocak behúzva, has be/mell ki.
Plusz 10g - és az ember (azasszony) királynőnek érzi magát.
Munkatársaim többször kértek elnézést, hogy nem a szemembe, hanem a nyakamat nézték. Szerintem ez az egyik legnagyobb szép dicséret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése