Anno körbejártuk Olaszországot, felkerestünk nagyon sok szép helyet, de az egyik legmaradandóbb élményt Capri szigete jelentette.
Hatalmas hajóval közelítettük meg a szigetet; a tenger olyan mélykék volt, amilyet csak újságokban lát az ember. Hófehér habokat hasított a hajó; az ég csodakék volt, gyönyörűen sütött a nap.
A parton színes házak sorakoztak; mindenhol virágillat lengedezett.
Már az út tervezésekor elhatároztuk, hogy mindenképp megnézzük a Kék-barlangot.
Csónakba szálltunk kb 15-20-an, azzal közelítettünk a barlang bejáratához.
A nyílás - mert még közelről is csak nyílásnak nézett ki - előtt apró lélekvesztők úszkáltak, melyek a csónakunk érkeztekor körbevettek bennünket.
A lélekvesztők kapitányai hadarva és harsogva kínálták ladikjukat. Ekkor már Ági kezdett sápadni. Beszálltunk az egyik hajócskába és elindultunk a nyílás felé.
Ahhoz, hogy be tudjunk hajózni a barlangba, teljesen le kellett hajolnunk.
Ahhoz, hogy be tudjunk hajózni a barlangba, teljesen le kellett hajolnunk.
Ami azonban a barlangban fogadott bennünket, az minden elvárásunkat felülmúlta.
Ragyogó kék víz, csodaszép barlang - feledhetetlen élmény volt!
A medál aranyfeketéjében rejtezik a mélykékség.
Akinek módja és lehetősége van, feltétlenül keresse fel a Kék-barlangot Capri szigetén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése